látogató számláló
fejléckép

Blog

MV RMS Andromeda 41

2004. JANUÁR


Január 9. péntek, Pärnu, úton. Valóban, kettőre telerakták a raktárat, a tetejét szépen elegyengették, annyira tele voltunk, hogy helyenként a raktártető préselte le a faforgácsot (merthogy az a rakomány). Éjjel fél három volt, amire végeztünk mindennel. Megnéztem a merülést: már a megengedett limitet is meghaladtuk: 4,35 m.-es merüléssel lehet bemenni a Saimaa csatornába, nekünk meg most 4,40 volt. Gyerünk számolni, kiderült, a rakomány háromszáz tonnával több, mint amire számítottunk. A berakási együtthatót 0,34-nek adták meg, és a valóság szerint 0,41 volt. (Ez magyarra lefordítva: egy köbméter rakomány súlya nem 340 kiló, hanem 410.) Természetesen felébresztettem a barbát. Fél négyig számoltunk, majd úgy döntött, hogy a ballasztot csökkentjük.
- Reggel szólj Andrejnek, hogy nyomja ki - mondta, és ment aludni. Én is, de mivel hatkor - helyi idő szerint - kezdtek, az a hajóidő szerint öt, tehát fél ötkor keltem. Egy órát szunyókáltam. Pontosan kezdték el a farönkök berakását. Százötven tonnát veszünk fel, a raktártetőre tették. Ez meglehetősen rontja a stabilitást. Fél kilenc körül végeztek. A merülés szerint túlrakták a hajót, szerintem elől 4,3 méter, hátul 4,45 méter a merülés, ami a 4,35-ös határ fölött van. A számítások szerint 4,15 és 4,25-nek kellett volna lenni. Ezek szerint 100 tonnával több súly van a hajóban, mint lenni kellett volna. Oleg más merülést látott. Természetesen ő a főnök, az övé a mérvadó. És még vegyük azt is hozzá, hogy sose olvastam merülést jégben, erre nézve nincs semmi tapasztalatom, tehát nem mondhatom, hogy igazam van. Csak az aggaszt, hogyha véletlenül én járok közel az igazsághoz, akkor a hajó nem stabil. Most nincs gáz, mert a tengerre felvettünk ballasztot, de azt a csatorna előtt kiürítjük, és akkor elvesztjük a stabilitást. Csak remélem, hogy én tévedtem.
És amit nagyon nem szeretek, hogy a vitáink a rakomány körül és a merülés körül meglehetősen kihozták belőle a bunkót. Arrogáns és kekec. Kezdem nem szeretni. Fél tizenegykor indultunk, Oleg vitte ki a hajót a jégben, így délután háromig aludhattam. Jól is esett.

Január 10. szombat, úton. Most, amikor írom a naplóm, éjjel egykor megszólal a mobil:
- Isti, te voltál? - kérdezte az asszony nagy álmosan. Nem én voltam. Nem beszéltünk sokat, mert a telefonom akkuja lemerülőben volt. Csendes időben hajózunk, azt hiszem, mázlink van. Délután ötkor feljött Oleg a hídra, hogy leváltson.
- István, gyere tízkor, leszel vagy három órát, és utána az enyém minden, amíg átérünk a csatornán.
Jót aludtam hattól kilencig. Este tízkor felmentem.
- Vyborg szerint még két órát tudunk menni, utána gyenge jég jön, és egy másik óra múlva erős lesz, de addigra odaér a jégtörő. Ha látod a jégmező határát, lassíts le, úgy menj bele, majd olyan 8-9 csomós sebességgel haladj. - adta ki az ukázt, és elment, hogy pihenjen egy kicsit. Nem telt el fél óra, egyik pillanatról a másikra jég vett körül. Először apró, kerek, palacsinta formájú darabok sodródtak a hajó oldalának, aztán egyre nagyobb táblák közé úsztunk, míg hamarosan egybefüggő jégmező közepén haladtunk. A sebességet tartani lehetett, nem volt semmi gond, nyilván nem volt vastag a jég. A távolban, jobbról, három hajót láttam. Olyan volt, mintha három mafla nagy kamion jönne. A híd tetején levő két keresőreflektor felkapcsolva, megvilágították a jeget. Időnként végigpásztáztak a környéken, szabad vizet kerestek, de hiába. Aztán a radaron feltűnt négy hajó, most balról. Mire a közelükbe értem volna, Oleg feljött a hídra. Kicsit szentségelt, hogy Vyborg nem ezt mondta, itt még nem kellene jégnek lenni, de a jég nem hallgat Vyborgra, nincs mit tenni, meg kell próbálni menni, ameddig lehet. A jég egyre vastagabb, a hajó egyre nehezebben töri, állandóan lassul. Ahogy a jeget töri az egész test remeg, vibrál, rezeg. Nem lehet a térképre rajzolni, a naplóba rendesen írni, nem lehet a kávéscsészét letenni, mert kilötykölődik. De nem kellett sokáig elviselni. Egyre lassabban haladtunk, míg éjjel egykor megálltunk.

Január 11. vasárnap, úton, Kaukas. Felkapcsoltunk minden világítást, a navigációs lámpákat leoltottuk. Itt állunk a jégmező foglyaiként, nem lehet menni. Most várjuk a jégtörőt, amelyik kiment innen.
Valahogy félelmetes ez a helyzet.
Itt vagyunk a "tenger közepén" és száraz lábbal partra lehetne menni... Számomra merőben szokatlan helyzet. Olyan, mintha az Alföldön lennénk. Világvégi a hangulatom. Most tartom az őrséget, amíg megjön a jégtörő, (de legkésőbb hatig). Szerencsére előbb kelthettem Oleget. Fél négykor feltűnt a radar képernyője szélén egy pont, majd még egy, s a harmadik. Ők azok, minden bizonnyal. Lassan, nagyon lassan közeledtek. Fél ötkor még csak négy mérföldnyire voltak. Negyed hatra már kettőre csökkent a távolság, hát felkeltettem a parancsnokot, meg Andrejt, a gépészt, hogy indítsa be a főgépet. Hiszen ha a konvoj elhalad mellettünk, akkor abban a csatornában fel tudunk menni amit ők vágtak. Fél hatkor eldübörgött a Kapitan J. Izmailjov, a jégtörő, majd az RMS Arcturus, a testvérhajónk, meg egy volgo-balt típus, és végül két halászhajó. Innen nem volt nehéz dolgunk. A megtört jég kiengedett az öleléséből, elindultunk, és hogy hogyan mentünk, tovább, nem tudom, mert elmentem aludni.
Az biztos, hogy negyed tizenkettőkor még csak Vyborgnál voltunk, jó időben ez két órányi út onnan, ahol hatkor elköszöntem. De hát most nincs "jó idő", most más idők járnak errefelé...
Épp akkor szállt be a révkalauz, amikor ebéd előtt kimentem videózni.
Az első zsilipig jó pár mérföld, fent voltam a hídon, és csak csodálkoztam. Egyszerűen nem tudtam betelni a téli táj látványával, a befagyott tavak végtelen, hófehér síkságával, a fenyők havas, jeges, csillogásával, a fák zúzmarás ágainak csodálatos csipkéjével... És megbámultam az embereket. Amint kimentek kocsival a jégre, léket vágtak, és kis sámlikon ülve, vagy éppen álldogálva pecáztak. De nem ketten-hárman, voltak vagy százan! A sok Lada és Zsiga között egy-egy drága terepjárót is láttam. Kellemes vasárnapi szórakázás. A révkalauz nevetett, amikor megemlítettem, és elmondta, hogy a legfőbb jó a pecázásban, hogy közben a hideg ellen vodkával lehet védekezni.
A zsilipeknél sokat videóztam. Sajnos az este már délután háromkor beköszönt, így aztán ötkor szép éjszakai felvételeket készítettem. Este tízre megérkeztünk Kaukasba, és kikötöttünk a gyári rakpartra. Nem volt gond a manőver, mert az üzemből meleg víz ömlik be a tóba, és az a kikötő vizét állandóan jégmentesen tartja. Bár a jéghatár mindössze jó harminc méter...


Ez a videó a zsilipen való áthaladást mutatja meg. RMS Andromedával a Saimaa csatornában




Szolgálati közlemények:


Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
 
Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  


Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!


A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...

Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...



<< vissza a bloghoz

Sikeres regisztráció

A jelszavadat e-mailben kapod meg,
kérlek ellenőrizd a postaládádat!
Az e-mail címedet már korábban regisztráltuk!

Az új jelszavadat e-mailben kapod meg,
kérlek ellenőrizd a postaládádat!
Próbáld később

5 percen belül egy IP címről csak egy regisztrációt fogadunk el. Kérlek próbáld újra később!
Próbáld később

5 percen belül egy IP címről csak egy regisztrációt fogadunk el. Kérlek próbáld újra később!
Hibás ellenőrző kód

Hibás ellenőrző kódot adtál meg, az űrlap elküldése nem sikerült.
Üres e-mail cím...

Kérlek add meg az e-mail címedet,
és próbálkozz újra!
Hibás adatok

Kérlek add meg a helyes e-mail címet
és jelszót, majd próbálkozz újra!
Hibás e-mail cím

A megadott email címmel
nincs regisztrált felhasználónk.
Sikeres módosítás

A személyes adataidat sikeresen módosítottad,
az új adatokat elmentettük.
Hibás e-mail cím

A megadott e-mail cím már foglalt.
Kérlek adj meg egy másik e-mail címet!
Hibás e-mail cím

A megadott e-mail cím formátuma hibás,
kérlek javítsd ki!
Valamit elfelejtettél?

A regisztráció feltétele, hogy elolvasod és elfogadod
az ÁSZF-et és az Adatkezelési Tájékoztatót.

Fel↑