Október 26. vasárnap, úton. (Első rész)
Kicsit lityegtünk éjszaka, északkeleti szél volt, de nem volt vészes.
Napok óta meg akarok írni a naplómban két dolgot, de állandóan halogatom, pedig nincs különösebb oka. Illetve az egyiknek van: Heribert Illig, illetve a könyve: a Kitalált középkor kapcsán vannak elmondani valóim. De kezdem a másikkal:
Van egy játék a laptopon, és néha elmerülök benne. Ez nem szégyen, szégyellje magát az, aki nem szeret időnként játszani. Amikor az ember fáradt, akkor nagyon is jó kikapcsolódás, ülni egy órát a gép előtt.
Ez a játék az úgynevezett stratégiai játékok közé tartozik. Van egy földterület, és azon egy várost kell létrehozni, a megfelelő szabályok figyelembevételével.
Lakóterületet, kereskedelmit és iparit kell létrehozni. Van rendőrség, tűzoltóság, iskolák, főiskolák, kórházak, parkok, játszóterek, állatkert, amit el lehet helyezni a terepen. De erőművet, vízművet kell előbb telepíteni, utat vasutat építeni, megállókat elhelyezni, hogy az egész működjön. Később már van lehetőség metróra és autópályára is. És ami a lényeg, a lehetőséget behatárolja a büdzsé, a költségvetés, látod a befolyt jövedelmet, és a kiadásokat. Sokat kínlódtam, amíg rájöttem, hogyan tudom felépíteni a városomat. Amíg kicsi, és a gazdaság gyenge lábakon áll (lásd Magyarország, napjainkban), addig a következőre van szükség: utakra, energiára, vízre, iparra, kereskedelemre és természetesen lakosságra, akik adóznak. A rendőrség, tűzoltóság, az egészségügy az oktatás és a kultúra költségvetését annyira le kell venni, hogy a város nyereséges legyen. És ilyenkor a programban jönnek a sztrájkok, a fenyegetőzések, hogy így, meg úgy polgármester uram, nincs közbiztonság, a nép alul művelt, az átlagos életkor alacsony, nincs szórakozási lehetőség, a munkaképes népesség beteges, de ezt mind nem kell figyelembe venni. Amíg áram és víz, meg utak vannak, hogy az ipar és a kereskedelem működjön, nincs baj, a város működik, és a pénz gyűlik az államkasszában.
Pontosan, mint az életben.
A baj ezzel a programmal mindössze annyi, hogy amíg én játszom vele, nincs gond. De ha a leendő politikusaink, a mai gyerekek ezen nőnek fel, akkor szinte beléjük ivódik, hogy ha baj van, akkor először a közalkalmazottak fizetéséhez kell nyúlni, a kultúrától, a közbiztonságtól kell a pénzt elvonni. A bűnözés nem baj, addig, amíg az állampolgár adózóképes.
És a programban végig visszaköszön az élet: a legtöbb adót a lakosság fizeti, az ipar és a kereskedelem jóval kevesebbet. Nekik jár a programban az adókedvezmény, a lakosságnak nem.
És az is az életet tükrözi: ha már van elég pénzed, (lásd a jóléti államok: Hollandia, Németország, Svédország, Franciaország), akkor már lehet - akár esztelenül is - költeni a szociális hálóra, a kultúrára, a közbiztonságra, de addig nem nagyon.
Szóval a programban működik a kapitalizmus. És egyértelműen látszik, hogy otthon is a Sim Citysedés felé tartunk: nagy pénzeket invesztálnak a közúti hálózatba, ipari parkokat hoztunk létre, fejlesztjük a kereskedelmet, a szolgáltatóipart, ugyanakkor nyomják a kultúrát, az egészségügyet a közalkalmazottakat (ami pénzt adtak, annak a költségét az önkormányzatokra hárítják, hogy ne a költségvetést terhelje), egyre drágább az oktatás, az egyetem.
És ugye a programban nincsenek pártok, mert azokra valójában nincs is szükség: az irányvonalat az ország gazdasági helyzete határozza meg, minden annak van alárendelve, a fejlődés kényszerpályán van.
A jobboldal az egyik ujjadat, a bal a másikat harapja meg, de mindenképpen a lakosság van a szívóágon és csak egy fontos: a gazdaság nyereségesen működjön...
Milyen érdekes: amikor délután megírtam a mai naplóm fenti részét, még úgy éreztem, nem tudok írni Heribert Illig teóriájáról, de aztán folytattam az olvasást, de ne vágjunk a dolgok elébe.
Mivel elég combos rész, ezért ezt a napot két részre osztom!
Szolgálati közlemények:
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
