Október 23. Newport, horgonyon. Nem volt ünnepi kaja, de miért is lett volna? Azért elmondtam a litvánoknak, meg Staszunak, hogy milyen ünnep van ma. Az esőnek hűlt helye, tízkor a nap is kisütött, délben kész a kirakás. Magas víz csak este hatkor, így bőven volt időnk, hogy válaszfalat állítsunk. Nem szeretem, de muszáj munka. Ráadásul mind a kettőt be kellett állítani, hogy háromfelé osszuk a raktárt.
Előtte volt egy háromnegyed órányi munka, amivel az ördögnek tartoztunk, mert a raktártetőket szétszedtük, hogy a raktár végében levő 100 tonna műtrágyához jobban hozzáférjenek kirakáskor. A két matróz elbalfékeskedte az összekapcsolást, de végül sikerült.
Utána raktármosás, hétkor manőver, a zsilipből elmentem aludni, a kimenetelt nem kellett megvárni. Horgonydobás, mert csak reggel ötkor lesz magas víz Swansea-nél.
Október 24, péntek, horgonyon, úton, Swansea. Hétre kötöttünk ki. Utána én el aludni, tizenegykor keltem. Úgy ígérték, hogy délben kezdünk. Egy másik hajó állt a berakóhelyen. Ebéd után kimegyek, megszakérteni a helyzetet, még rakodtak. Később látom áll minden. Elromlott a daru.
- Majd kettőkor - mondták -, de ebből se lett semmi. Végül fél hat volt, amikor végre az átállásra sor került.
Az első emelést belezúdították a raktárba, megemeli a a daru a második konténert, és leteszi.
- Baj van captain - jött az ügynök - megint elromlott. Éjjel megjavítják, és holnap reggel hatkor kezdenek.
Tíz perc múlva:
- Csak valamikor tíz körül kezdünk holnap. Egy csapágy eltört, de ígérik tízkor elkezdik, és a délutáni magas vízzel indulhatnak.
Volt egy nyugis napunk, és holnap csak reggel hétkor kelek!
Október 25. szombat, Swansea, úton. Éjszaka fagyott. A deck úgy csúszik, mint a jégpálya. Ebéd után mentőcsónak gyakorlatot tartottunk. Mindenkivel felvetettem a hidegvíz ellen védő ruhát, nem tudom, hogyan mondjam magyarul az "immersion suit"-ot. Ez vagy fél centi vastag, hőtároló műanyagból készült, a testre teljesen rásimuló öltözet. Mozogni nem nagyon lehet benne, de a cél úgyis az, hogy megőrizze a test melegét a hideg vízben, és ott minden mozgás energiaveszteséggel jár. Hallatlan csinosak voltunk. Engem ketten ráztak bele az egységes méretű ruhába. Úgy éreztem magam, mint akit présbe zártak. De feljött, és ez a lényeg, két hónapja biztosan nem sikerült volna!
Kettőkor rajtaütésszerűen elkezdték a berakást. Nem vagyok gyakorlott szénszállító, így ebben a témában újszülöttnek számítok, s teljesen új volt a vicc is, ahogyan raktak: A darun van egy fordító szerkezet. Ezzel megragadják a nyitott tetejű konténert, felemeli, és a raktárba borítja. Egy emelés 25 tonna. Csoda-e, hat hatra befejezték? Indulás, zsilipelés, a zsilipből elmentem aludni.
Szolgálati közlemények:
Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik:
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám!
)
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
