látogató számláló
fejléckép

Blog

MV LYS CHRIS 2 - 34

2005. JÚLIUS AUGUSZTUS

Augusztus 3. szerda, Sunndalsöra. Lehet, hogy éltet az Isten? Hajnalban Szabolcs fiam ezt írta esemesben, merthogy ma lennék ötvenhét éves. Megittuk a pálinkámat, amit G. Gy.-tól kaptam, házi paprikapálinka volt. Mindenkinek ízlett, jó kemény ital, volt vagy hatvan fokos, ha nem több. Még sört adtam a legénységnek.
Reggelire manőver volt. Ki kellett állni és sodródni, mert egy konténeres hajó jött fél nyolckor, és elsőbbsége volt a rakpartnál. Azt mondták, hogy legfeljebb egy órát foglalja a rakpartot, ehhez képes fél nyolctól fél tizenegyig néztük, hogyan rakodik, közben a fjord közepén ácsorogtunk. Na, ez már előrejelezte, hogy nem leszünk ma estére kész. A kikötés után a barba tájékozódott, és igazunk lett, nem leszünk kész, mert csak hajnali kettőre ígérték a berakás végét, és az ugye holnap. Nem örült neki senki.
Délben, ebéd után kimentem. A könyvtárban megnéztem az í-méljeimet, meg elolvastam a vendégkönyvem, több kedves bejegyzést kaptam, sokan dicsérik a naplómat, és kívánnak jó hajózást.
Fél négy körül egy mentőautó robogott a kikötőbe szirénázva. Amikor hét körül a melósok visszajöttek, tudtuk meg, hogy egy mafi (munkagép, a nyerges vontatóhoz hasonló) összenyomott egy embert, eltört a kulcs- és a felkarcsontja, no meg pár bordája. Amíg a rendőrség kivizsgálta az ügyet, és kikérdezték a munkásokat nem lehetett dolgozni. Így aztán este kilenckor hazamentek a legények, mert a reggelig tartó túlórát nem vállalták. Holnap valamikor elmehetünk, Hoyanger péntek este, és hétfőn raknak csak be, erről álmodik a nyomor.

Hazautazás á la Mirek, avagy "c'e est la zsiznyi..."

MirekMirek hétkor tűzött el. Taxi viszi a városba a buszmegállóhoz, tömegközlekedik Kristiansundba, az ügynök a végállomáson várja, szállodába teszi, holnap korán Oslóba repül, onnan Berlinbe, és sutty, haza kocsival Szczecinbe.
Na mostan, tízkor jön a barba röhögve, hogy Mirek telefonált, ott van Kristiansundban, és nincs ügynök.
- A végállomáson szállt le?
- Nem, a centrumban.
Hát mit lehet erre mondani? Sze la zsiznyi. Ahogyan annyiszor mondtuk a lengyel gépésszel. Igaz, ő még így kezdte: c'e est la vie... de ezt én valamikor így hallottam: "sze la zsiznyi, ahogy a művelt orosz emigráns mondja", és Mireknek tetszett, attól kezdve így mondtuk. A barba felhívta az ügynököt, és elmondta, hova menjen az okostojás tengerészért.

Akik a világot előre viszik

Ezek azok a vállalkozó szellemű embertársaink, akik nem ismernek lehetetlent, akik mindig az élen vannak, a felfedezők, a feltalálók, az újítók, akikben mindig mozog a sajtkukac, s azon törik a fejüket, hogyan lehetne valami újat alkotni.
Nos, ilyennek bizonyul Kalasnyikov is.
Csak az az apró nüanc az ő esetében, hogy azon töri a fejét, hogyan lehetne két szarból valami csodát kihozni.
Ha sikerül, ez is nagy dolog!
Mert ugye Péter Pan megjavította a hajó számítógépét, de hát ő tanított több évig számítástechnikát, így igazán nem kunszt. Mirek viszont leégette, de úgy, hogy csupa füst volt a kabinja. Így aztán Kalasnyikov, amikor átvette a hajót, az első délután nekivágott, hogy a két rossz komputerből összedob egy jót. Az is igaz, hogy fingja nincs a számítógépekről, ám a vállalkozó szellemnek ez nem lehet akadály. Szétkapta mindkettőt, a leégett gépből a vincsesztert, a CD meghajtót és a floppy egységet kiszerelte, hogy azok mennek át a régi gépbe, a 286-os processzoros alaplapra. (Hát ez egy nagyon modern masinka lett volna, ha sikerül összehozni!)
Amikor a kabinja előtt elmentem, láttam, hogy savanya pofával méreget egy szalagkábelt és a soklábas csatlakozót, és próbálgatja a vinyóba illeszteni.
- Nem biztos, hogy passzol - mondta vigyorogva.
- Próbáld meg kalapáccsal! - válaszoltam szemét módon, mert nem szabad a vállalkozó kedvet lelohasztani bizonyos durva tények közlésével.
Megpróbálta, hogy mivel, nem tudom...
Legközelebb, amikor arra jártam, éppen bekapcsolta az alkotást.
- Figyeld István, már nem német nyelvű, hanem angol! - örvendezett, ahogyan az első DOS üzenetek megjelentek a képernyőn. Legközelebb két perc múlva találkoztunk, amikor átkukkantott hozzám.
- Adj egy CD-t - kérte.
- Milyet? Ürest, zenét, milyet?
- Bármilyet, azt írja ki a gép, hogy tegyek be egy rendszerlemezt...
Hát, bármily nagy is volt a csábítás, hogy kipróbáljam, a Richard Claydermann CD-re elindul-e a KPC (Kalasnyikov PC), annyit mondtam:
- Sajnos nincs rendszerlemezem, és nem is láttam a hajón.
Ez azért így nem teljesen igaz, mert van valahol egy, de ennyi hozzáértés láttán minek komplikáljam meg az életét, nem igaz?
Negyedóra múlva Kalasnyikov az ágyon feküdt, és olvasott, a két számítógép pedig a tartalékkabin szekrényében pihent, s várta a következő vállalkozó szellemet, aki majd újra előre viszi a világot, valami egyszerűt, de nagyszerűt alkotva belőlük.

Augusztus 4. csütörtök, Sunndalsöra, úton. Nem értem, miért nem lehetett tegnap befejezni a berakást? Ha egyszer azt ígérték, hogy éjjel kettőig dolgoznak. Ugye kilenckor elmentek, kettőig még lett volna öt óra. Ma reggel fél nyolckor kezdtek, és tizenegykor befejezték, ez három és fél óra munka volt. Na, mindegy, nincs semmi baj, mert egy éjszaka a kikötőben mindig jobb, mint egy a tengeren.
Telefon Encsitől: szegényke, megint "belenyúlt", akkor csöngetett, amikor már húztuk a köteleket a manővernél. Két percet beszéltünk, Szabolcsot emlegette, aki í-mélt neki. Ma kell megérkeznie Portugáliából. Az ez irányú smst este fél tízkor küldte, persze csak éjfél után kaptam meg.
A barba szerint, mindegy, mikor érkezünk, mert egy hajó rakodik Hoyangerben, és a rakpart csak egyhajós. Nem lesz berakás hétfőnél előbb.
Erre azt tudom mondani, hogy hiszem, ha látom magam szombaton reggel fél nyolckor felkelni Hoyangerben, és nem látok semmi melóst körülöttem.
A révkalauz, aki kihozott a Sunndalfjordból eléggé beszédes volt. Kilyukadtunk oda, hogy milyen az iskolarendszer Norvégiában. Nyilván minden faluban van elemi iskola, de aztán hogyan tovább? Arra gondoltam, hogy itt kell lenni jól szervezett kollégiumi hálózatnak, de kiderült nem: a középiskolások mind bérelt lakásban laknak, vagy a szülők vesznek egy kisebbet, s befogadnak egy fizető társat, hogy csökkentsék a költségeket.
A kalauz olyan harmincöt körüli férfi, három gyereke van, egy tizenegy, egy kilenc és egy hétéves.
- Akkor minden maga előtt van! Ha minden "rosszul megy", vehet három lakást, ha a gyerekei különböző városokban tanulnak majd.
Jót nevetett, de igazat adott.
Este halpogácsa volt a friss halból. A barba előbb morgolódott, hogy a friss halból készíti, de amikor megette elégedett volt. Én is.






Ez egy elmaradt videó a második részből.

 



Szolgálati közlemények:


Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
 
Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  


Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!


A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...

Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...



<< vissza a bloghoz

Sikeres regisztráció

A jelszavadat e-mailben kapod meg,
kérlek ellenőrizd a postaládádat!
Az e-mail címedet már korábban regisztráltuk!

Az új jelszavadat e-mailben kapod meg,
kérlek ellenőrizd a postaládádat!
Próbáld később

5 percen belül egy IP címről csak egy regisztrációt fogadunk el. Kérlek próbáld újra később!
Próbáld később

5 percen belül egy IP címről csak egy regisztrációt fogadunk el. Kérlek próbáld újra később!
Hibás ellenőrző kód

Hibás ellenőrző kódot adtál meg, az űrlap elküldése nem sikerült.
Üres e-mail cím...

Kérlek add meg az e-mail címedet,
és próbálkozz újra!
Hibás adatok

Kérlek add meg a helyes e-mail címet
és jelszót, majd próbálkozz újra!
Hibás e-mail cím

A megadott email címmel
nincs regisztrált felhasználónk.
Sikeres módosítás

A személyes adataidat sikeresen módosítottad,
az új adatokat elmentettük.
Hibás e-mail cím

A megadott e-mail cím már foglalt.
Kérlek adj meg egy másik e-mail címet!
Hibás e-mail cím

A megadott e-mail cím formátuma hibás,
kérlek javítsd ki!
Valamit elfelejtettél?

A regisztráció feltétele, hogy elolvasod és elfogadod
az ÁSZF-et és az Adatkezelési Tájékoztatót.

Fel↑