látogató számláló
fejléckép

Blog

MV LYS CHRIS 2 - 05

2005. MÁJUS

Május 4. szerda, úton, Antwerpen. Éjszakára kaptam egy oldalas litániát, mit kell tennem a steenbanki érkezéskor. Nem mondtam neki, hogy valószínű, többször érkeztem Stenbankhoz, mint ő... Nem baj. Ilyenkor az ember kényelmesen hátradől, és magában mosolyog, jókat derül. Mert minek kell keltsem negyven perccel a révkalauz beszállása előtt? Egyáltalán minek keltsem? Ha persze ez neki így jó, akkor nekem is, mert fél hatkor, ha beszáll a pilot, majd eltűzök kérdezés nélkül. Nos egy pöttyet másként alakultak a dolgok:
Háromnegyed ötkor, öt perccel azelőtt, hogy keltenem kellett a barbát, lementem vécére, hogy mire az akciók ideje beköszönt, ne kelljen sehova se mennem. Éppen eltettem az eltenni valót, amikor bejelzett a tűzjelzõ, csak úgy vijjogott az egész felépítmény. Én meg rohanvást a hídra.
Éppen nyomogatom a gombokat, amikor megjelenik a captain talpig borotvahabban.
- Kicsit későn nyomja ki, nem? - kérdezte nem minden él nélkül.
- Szarni voltam - mondtam neki, ha nem hiszi nézzen utána a kagylóban, mi ment le... - azt muszáj... - tettem hozzá, nehogy azt higgye, hogy belőlem az egerek hordják ki.
Ingatta a fejét, aztán amikor meglátta, hogy csökkentett fordulattal megyünk, rákérdezett.
- Hogy fél ötre érkezzünk... - mondtam, ami igaz is. Azt hiszem, ezt nem vette jó néven, de nem szólt, mindenesetre majd tisztázni kell, hogy ha azt mondja fél hat, az nála mit jelent, mert más pk-nál annyit, hogy semmi esetre se előbb. Rendben. Lementem aludni.

Nem lett baj, mindenki életben maradt!
Tízkor keltett Dariusz, akkor érkeztünk a zsilipbe.
Az eső zuhog, és ami nekem kabátom van, az nem igazán esőkabát, hát hamar nyirkos lettem.
Amikor a hajó orra átért a zsilipkapun, akkor indultam előre. Nem mondom, hogy addigra eláztam, de amíg beértünk a helyünkre, már igen. Pedig mentünk mint az olajozott mennykő! Szokás szerint kiadtuk a hátratartó kötelet (tengerész ezt nem érti, nekik: springet), és vártuk, hogy egy huszáros hátrával lelassuljunk, de erre aztán várhattunk!
Robogtunk, mint a gyorsvonat. Már harminc méter spring kint volt és nem akartunk lassulni, láttam, hogy nagy baj készülõdik.
- Tegyél rá három voltát (jaj be kell írnom a tengerész szótárba a voltát, ami egy nyolcas kötélből a bitán - azaz a kikötőbakon) - kiáltottam Vitónak.
Persze nem sokat használt. A kötél rángatott, és csúszott. Viszont vészesen közeledett a vége. Volt még vagy tizenöt méter a fedélzeten, akkor utasítottam a matrózt, hogy kösse agyon. Vito megkötötte, aztán rohanás! Lekushadtunk a horgonycsörlő mögé, ahol az elszakadó kötél visszacsapódva nem tud agyonütni. Közben a kötél nagyokat ugrott, simára csiszolta a bitát. Minden ugrással mintegy 5 méter fogyott a decken levő kötélbõl!
Persze azt nem hagyhattuk ki, hogy amennyire a helyzet engedte, figyeltük, mit csinálnak hátul? Egyszer csak egy irtózatos durranás, látom, a farkötél megugrik, és vagy tízméternyit felcsapódott, aztán belehullott a vízbe. El nem tudtuk képzelni, hogy mi történhetett. Nálunk még egyet csúszott a kötél, aztán megfogtuk a hajót. Kinyúlt a bugyirózsaszín, vadonatúj nylonkötél, mintha hegedűhúr lenne, át tudtam volna markolni, de nem szakadt el. Ha most a régi kötelek lettek volna elől, akkor már az előttünk kikötött orosz hűtőhajó farába rohantunk volna! Megkötöttük a hajót elől, és mentem hátra megnézni, mi történt?
Arturo nagyon fogta a csuklóját, és a barba is ott aggódta körbe-körbe.
- Mi történt? - kérdeztem, bár a választ meg tudtam volna jósolni.
Hát az történt, ami a nagykönyvben le van írva:
A hátsó vincsen levő farkötél nem tudta megfogni a hajót a nagy rohanásban, és a kötéldobra tekert kikötőkötél szinte lerobbant róla. Kifutott vagy tíz méter, de ilyenkor olyan erővel szakad ki, hogy mindent visz magával, mindent tör, ami az útjába kerül. Nos, ha valaki ilyenkor fél lábbal a kikötőkötélben áll a fedélzeten (az aki a kötelet kezeli, és kényelmi okokból mondjuk belelép egy hurokba) annak törik a lába és a pasit úgy kiviszi a kötélkifutóban, hogy utána szép hosszú marad... Szerencsére Arturo el tudta engedni a kötelet, mert ha valaki ilyenkor "erős" és ő megmutatja, akkor örülhet ha egy csuklótöréssel megússza. A felcsapódó kötél eltalálta a karját és a kézfejét. Gyorsan bekékült, de szerencsére nem tört el semmije. A szakács jeget hozott neki, később egy bandázst tettem a csuklójára, remélem minden rendben lesz vele. A barba nem is igen tudott magyarázkodni, csak azt hajtogatta, hogy nagy volt a "flus" a zsilipben (gondolom a flus áramlás akar lenni valamilyen némethez közeli angol dialektusban).
Szerintem egyszerűen túl gyorsan jött be, mert lehet a folyón áramlás, bent a zsilipben már semmi esetre sincs olyan, ami a hajót így vinné. A kikötőben vagy egy órába tellett, amire elértük a rakpartunkat.

Mire jó a honlapom?
Kikötés után jön be az ügynök. Meglát, integet, mint jó ismerősét köszönt, pedig tuti, hogy sose láttam.
- Hello chief, how are you? - szegezi nekem a kérdést, amire persze nem kell válaszolni, és nem is vár feleletet, mert azonnal folytatja: - ma voltam a honlapján...
- Honnan tudja, hogy az enyém? - kérdeztem elég hülyén.
- Hát a fényképről azonnal felismertem. Na és, egy árva kukkot nem értettem a szövegből, és ugye most magyar a chief a Lys Chrisen, hamar összeállt a kép. A hajó nevére kerestem az interneten, és második találat a maga honlapja volt.
Erre most mondjak? Legyen mondjuk:
- Nocsak!
Antverpenben kikötve(Persze nemcsak nocsak, hanem no, lám! És ez jó érzés ám veszettül!)
Két jó dologra derült fény az ügynök látogatása alkalmával.
A kabinomPro primo: pénteken kezdik a rakodást, és pro secundo: a Sunny Europe mindössze tíz perc sétálva. Így bunkerolás után már mentünk is a free shopba Péterrel.
Ha már bután elfelejtettem dolgokat, akkor megadatott, hogy a behajózás elején megvehessem a sampont, a videokazettákat a kamerába meg írható CD-t. Amint azt gondoltam, nem kaptam USB kábelt a Fuji fényképezőgéphez, így vettem egy 512 MB-os memóriakártyát, erre lehet 512 képet csinálni, hát elégnek kell lenni a hat hónapra!
Ami viszont némi aggodalomra ad okot: amíg fiatal voltam, mindig szájtátva bámultam a konyhai eszközöket a műszaki boltok kirakatában, ma meg azokra rá se hederítettem, viszont hosszan ácsingóztam az orvosi segédeszközök elõtt, vércukormérőt keresve (nem volt)... Talán bizony ez is a korral jár?
Egyébként készítettem egy új, úgynevezett pop-up menüt a honlapomhoz, így jobban tudom szelektálni a dolgokat, és reményeim szerint az egyes oldalak méretét és az "almenü" oldalak számát csökkenthetem.

 



Szolgálati közlemények:


Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
 
Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  


Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!


A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...

Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...



<< vissza a bloghoz

Sikeres regisztráció

A jelszavadat e-mailben kapod meg,
kérlek ellenőrizd a postaládádat!
Az e-mail címedet már korábban regisztráltuk!

Az új jelszavadat e-mailben kapod meg,
kérlek ellenőrizd a postaládádat!
Próbáld később

5 percen belül egy IP címről csak egy regisztrációt fogadunk el. Kérlek próbáld újra később!
Próbáld később

5 percen belül egy IP címről csak egy regisztrációt fogadunk el. Kérlek próbáld újra később!
Hibás ellenőrző kód

Hibás ellenőrző kódot adtál meg, az űrlap elküldése nem sikerült.
Üres e-mail cím...

Kérlek add meg az e-mail címedet,
és próbálkozz újra!
Hibás adatok

Kérlek add meg a helyes e-mail címet
és jelszót, majd próbálkozz újra!
Hibás e-mail cím

A megadott email címmel
nincs regisztrált felhasználónk.
Sikeres módosítás

A személyes adataidat sikeresen módosítottad,
az új adatokat elmentettük.
Hibás e-mail cím

A megadott e-mail cím már foglalt.
Kérlek adj meg egy másik e-mail címet!
Hibás e-mail cím

A megadott e-mail cím formátuma hibás,
kérlek javítsd ki!
Valamit elfelejtettél?

A regisztráció feltétele, hogy elolvasod és elfogadod
az ÁSZF-et és az Adatkezelési Tájékoztatót.

Fel↑