2004.
Augusztus 27. péntek, Bandirma. Éjfél után tíz perccel érkeztünk. Este arra ébredtem, hogy kibírhatatlan a hőség a kabinban. A barba leállíttatta a légkondit. Azért a panaszkodásomra visszakapcsoltatta. Délután háromkor mentünk be a kikötőbe.
Kezdtem megörülni, amikor megtudtam, hogy elektronikus mérlegelés lesz, de aztán lelombozódtam, amikor kiderült, hogy ez nem befolyásolja a draft surveyt. Hat volt, amikor végeztem, addigra megszállták a hajót a bőrösök, akik kuncsaftot akartak fogni, nem sok sikerrel. Viszont a barba kiment a szakáccsal, és sok finom friss zöldséget és gyümölcsöt vettek.
Már kezdtem megorrolni, hogy lehetek a kirakás végéig de aztán kilenckor jött a főnök, hogy feküdjek le, a watchman ügyel, ha van valami kelt, én csak a kirakás végére jöjjek ki a fedélzetre.
Augusztus 28. szombat, Bandirma, úton. Háromnegyed kettőkor keltettek hogy 500 tonna van vissza. Fél négyre kész a berakás, négyre a draft survey is, az elektronikus mérés szerint 3500 tonna van bennünk, a számítás 3501, 251 tonna. Nem rossz eredmény, főleg ha azt veszem, hogy erős hullámzásban kellett leolvasni a merülést.
A formanyomtatványt bedugtam a barba kabinjába az ajtó alatt, majd eltűntem aludni. Manőver elmúlt nélkülem, most jön egy újabb hosszú menet. Tizenhét nap tíz csomós átlagsebességgel.
A Dardanellákban ugyanaz a révkalauz jött, aki hozott. Este hatra értünk Geliboluhoz (itt száll be a pilot). Fél hétkor beszéltem apával, ott volt az asszonyka, és a mobilon hívtak.
Augusztus 29. vasárnap, úton. Szép idő van. Egész nap evett a frász, hogy mit játszott a vízilabda válogatott?
Délután adminisztráltam, térképeztem.
Ennyi.
Este a Dunán a híradót láttam, és azt is, hogy csak egyetlen egyszer vezettünk a szerbek ellen, a nyolcadik gólunkkal nyertünk. Ez rohadt fájó lehet az ellenfél számára, de ez egyáltalán nem számít. Megvédtük a címünket. Elmondhatjuk, hogy ez is "aranycsapat", a jó ég tudja, hányadik a vízilabda történetében? Amire emlékszem, hogy a Martinovics, Dömötör nevével fémjelzett gárda a tokiói olimpiát nyerte, aztán a Faragó, Csapó, Molnár, Szívós és a többiek is (azt hiszem) két olimpiát, a mostani is kettőt...
Reméljük, hogy a törvényszerű hanyatlás még jóval odább van. Mondjuk még egy olimpiai arany belefér ebbe a gárdába, és jönnek a fiatalok, is a következő generáció is sikeres lesz...
Augusztus 30. hétfő, úton. Az éjféli hírek szerint vége az olimpiának. Szereztünk nyolc aranyat, három ezüstöt, négy bronzot, de lehet, hogy az utóbbi kettő fordítva. A nemzetek rangsorában a 13. vagyunk. A polyákok a béka feneke alatt...
Két aranyunkat elvették(?), bár én nem nagyon hiszek abban, hogy ok nélkül akasszanak doppingvádat bármilyen sportolóra, ahol a testtömeg mellett a robbanékonyság számít: súlyemelés, dobószámok, sprint számok a futásban, és biztosan van még sportág, csak ezek jutottak hirtelen az eszembe.
Akkor elmondhatjuk, hogy sikeres lett az athéni olimpia a mi szempontunkból. Az aranyakért egyre jobban meg kell küzdeni...
A MEK-ről letöltöttem egy könyvet, a címe: Ez már a kommunizmus, vagy lesz ennél még rosszabb is? Alcíme: Hal(l)hatatlan politikai viccek az 1948-1988 közötti időkből. Szerkesztette: Homa János.
Sokat röhögök itt magamban, amíg olvasom. És vannak tanulságok: a viccekben csak a nevek cserélődnek, mert jelenségről szólnak, és nem Kovácsról, Medgyessyiről, Orbánról, Kádárról, Rákosiról...
Kettő, amit még nem hallottam:
Szovjetunióban bevezetik a tévében a 2. műsort.
Ivan Ivanovics leül tévézni, az egyesen a Párt KB ülését adják, nosza, gyorsan átkapcsol a kettesre. Itt egy rendőr lóbálja a gumibotját, és mondja:
- Nem nézzük az egyest? Nem nézzük...?!
Másik:
Oroszország, átlagos moszkvai háztartás. Az apa megbízza a fiát:
- Szaladj, fiam, kérj anyádtól pénzt, s hozzál nekem egy Pravdát, anyádnak egy Zsenyscsinát, magadnak meg egy Pionyerszkaja Pravdát!
Visszajön a gyerek, az anyja nem adott pénzt, mondván: minek költenének ennyit újságokra, mikor a rádió félóránként bemondja a híreket.
- Nesze, fiam, itt van tíz rubel. Szaladj, hozzál nekem egy Pravdát, magadnak egy Pionyerszkaja Pravdát, anyád meg törölje a fenekét a rádióval!
Szolgálati közlemények:
Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!
Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...
