Április 10. Pasajes, úton. Ma húsz éve született a kisebbik fiam. Megköszöntöttem, de itt is kívánok neki sok sikert az irodalomban és a színház kapcsán. Csak gyüjtse az elismeréseket, mert minden sikere az édesanyja és az én büszkeségem! És a nagypapáról se feledkezzünk meg. Persze a boldogság se hiányozzon az életéből. Kívánok neki sok pénzt, és anyagi gondatlanságot, bár azt mondják, hogy a pénz nem boldogít, de sokan hozzáteszik: csak ha van. Kívánom, hogy legnagyobb meglepetésére váljon valóra egy évekkel ezelőtti kijelentése:
- Apa, én leszek Magyarországon az első költő, aki megél a költészetből!
És mindezt élje meg egészségben.
(Azt el kell mondanom 2022-ben, hogy ez utóbbi tétel a kívánságlistáról nem teljesült - eddig!)
Reggeli után bejön a szalonba Edmondo:
- Captain, ez a Genaj (ez lenne Gennagyij) elrontotta a biciglim. Nem kérte el, és lukas kerékkel hozta vissza. Nem tudom így használni. És nem akarja megcsinálni. Bizony!
- És, menjek, csináljam meg? - kérdezte a barba csodálkozva.
- Nem, csak mondtam Genajnak hogy a parancsnok tudomására hozom.
Amikor a matróz elvonult a barba rám néz csodálkozva:
- Most mit csináljak? Jó, hogy az orrát nem kell megtörölni.
Öt perc múlva jön Gennagyij kérdi, hogy mi a dolga ma, ugyanis a munkát minden nap a parancsnok adja neki.
- Mi van azzal a kerékkel? - kérdi a főnök?
- Semmi.
A barba kiadja a munkát, kilenc körül a raktár végében látom, hogy hiányzik a kerék. Fél óra múlva megjavítva.
Hát ilyenek tudnak itt történni.
Délutánra a barba kitalálta, hogy a fedélzeti lefolyókat ki kell tisztinai. És mivel eléggé eldugultak, ehhez a tüzoltóvizet kellett használni. A cső végét be a likba, a barba rányitotta szivattyút, Edmondo meg teljes súlyával rátehénkedett. Ahogy volt, úgy lett vizes. A cső kivágódott, és telibe kapta a matrózt.
Ezután megérkezett Gennagyij, hogy kisegítse a matrózt. Meg is lett az eredménye. Most már ketten voltak vizesek, mint az ázott ürge.
Én csak a zuhany közben, de akkor hosszasan, amíg pormentesítettem magam. Borzalmas, hogy mennyi port hoztunk az ócskavassal.
Este beszéltem egy picit a fiammal, kikérdeztem foci ügyben, bár ne tettem volna. A válogatott nem jut ki az EB-re. Most már csak porhintés az a duma, hogy van esély, ugyanis két meccsen egy pontot szereztünk, hát mi keresnivalónk lenne akkor Európa legjobbjai között. A magyarok helyzete nagyjából az a világ labdarúgásában, mint a Vasasé a magyar fociéletben. A kedvenc csapatomat kizárták az NB-ből, most állítólag a Budapest bajnokságban szerepel. Valamit hallott a fiam arról, hogy Várszegi valami MTK-Vasas fúzión töri az agyát, de ez a Vasas halála, mert ugye mit keresnék én egy MTK meccsen? Viseli a csapat VM Közért nevet? Hiszen valamikor a 80-as években egyesültek, és MTK-VM néven futott egy ideig. A Vasas is így járna. Azt hiszem, ki kell rúgni a teljes analfabéta vezetést, és kell venni egy kisebb csapatot, és jussanak oda fel, amit ki tudnak maguknak harcolni. Megmenteni csak azért, mert nagy múltú "munkáscsapat"? Ugyan, kit érdekel? Még engem se... Ebben a randa-ocsmány világban ezek a kategóriák megszüntek. A Vasas nem munkás, az Újpest nem rendőr, a Kispest nem katona... Mindegyik egy-egy üzleti vállalkozás.
Vége a focinak, de világviszonylatban. Mára labdarugó show-bizniszipari szakmunkások csak a focisták. És a mérce bizony olyan magas, hogy egy olyan focikócerájban dolgozók, mint a magyar focivilág is, teljes napos elfoglaltságban üzik kisded játékukat, tehát úgy kell megfizetni őket, hogy ha kiöregednek, akkor valamihez kezdhessenek a spórolt pénzből. Ebben változott a véleményem, elismerem. Mert eddig azt mondtam, hogy fizessék úgy, ahogy teljesítenek. De az igazából nem várható el, hogy más melóshoz hasonlítsuk őket, még akkor is, ha csak egyszerü betanított munkások a focibiznisz világában, valóban.
A háborúról nincs hír, a spanyol nyelv nem olyan alkalmas a hírek meghallgatására, mint az angol.
A rakodás befejezése előtt, mint ócskavas kirakásnál általában, kárjegyzéket készítettem, itt megkarcolták, ott megnyomták a raktár oldalát... Egyúttal kinyomtattam a délután megírt fülszöveget az Isten hozta Panamában-hoz. Gyorsan megcímeztem, odaadtam a kárjelentéssel a barbának, ő meg jól nem adta át az ügynöknek.
Április 11. péntek, úton. A hajnali őrségem alatt megszállták a hajót a madarak. Szegény buták, ahelyett, hogy leültek volna a deckre, és kipihenték volna magukat, csak röpködtek a navigációs lámpák és a világos híd körül. Nem vagyok teljesen biztos, hogy milyen fajta, de azt hiszem, ilyeneket láttam sokat a trieszti hajógyár környékén, és akkor vagy a feketehátú kavélia de az is lehet, hogy szürke boszkorinák, és most költöznek északra. 
Reggelre több tíz döglöttet szedtek össze Edmondóék.
Háború hírei a barbától: harcok vannak északon, Szaddam és a minisztereinek nyoma sincs.
Bagdadban fejetlenség, anarchia, fosztogatnak, a boltosok fegyverrel védik a kis kócerájaikat, az amcsi katonák unottan nézik, mintha semmi közük nem lenne hozzá.
Április 12. szombat, úton. Bagdadban tovább tart a fejetlenség, most már kórházakat, köztük gyermekkórházat, fosztogatnak és rombolnak, de hogy mi az értelme, fel nem foghatom. Hiszen az orvosra mindenkinek szüksége van. Az utcákon temetetlen hullák, senki nem hajlandó elvinni őket. Semminek nincs gazdája, csak az olajnak: az elfoglalt városokban szigorúan őrzik az olajkutakat a támadók. Minden mást elvihet az ördög. Máshol az amerikaiak nem avatkoznak be, nem hajlandók ott fenntartani a rendet, ahol pedig ők az okai a fejetlenségnek, pokolnak. Ugyanis ők nem ezért jöttek. Amit akartak, az olajat, és semmi mást, már ellenőrzik. Mr. Ramsfeld tombol Washingtonban, az újságírókat hibáztatja, amiért a világ tudomást szerez arról az állapotról, ami az iraki fővárosban van.
Szolgálati közlemények:
Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok 2 című könyv. Ha érdekel lépj be a Fészbuk csoportomba, és ott minden információt megtalálsz róla, megrendelheted. A kötetben hajósok és tengerészek sztoriznak. Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban nem lesz kapható!
A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: - Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...
Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!!
