látogató számláló
fejléckép

Blog

MV ISARTAL 2 - 02

M/V ISARTAL


2005. november

November 25. péntek. Moerdijk. Korán keltem, nem tudtam aludni. Megpróbáltam elővarázsolni a gyógyszereim, meglehetősen nehéz vállalkozás volt.

Az őrület napja...

Hétkor kellett volna kezdeni a kirakást, de nem lehetett, mert Dariusz előadta magát:
- Chifi, tilos kinyitni a rakárakat, csak akkor kezdhetik el, ha engedélyt adok. Az eső zuhog (esett, ez tény), a rakomány tropára ázik, és a felelősség az enyém. (Ez bizony így van!)
Így aztán hiába jöttek a melósok, elhajtottam őket, mert zuhog az eső (esett, ez tény). A stivador tíz perc múlva jött a barbához egy levéllel, amiben magukra vállalják az elázásért keletkező rakománykárt. Persze a hollandokat se ejtették a fejükre. Azt írja a levél, hogy lehet esőben rakni, amíg nem lesz erősebb. Ez az, amit jól lehet alakítgatni, hogy a hajó húzza a rövidebbet. Dariusz lazán elküldte a francba az illetőt.
Közben, hogy ne unatkozzunk, megjött egy teherautó, hogy elvigyék a mentőtutajokat ellenőrzésre. Kivarázsoltuk a partra őket, de közben a parti daru ott állt a hajó mögött, és a jó fenébe kívánt minket, mert nem tud beállni rakodáshoz, gondolta a darus, pedig nem volt igaza, mert nem nyitottam ki a raktárt, hát felesleges volt aggódnia, hogy lemarad valamiről.
A tutajok el, a járót beszedtük, hát most láttam csak, hogy mennyire elhagyatott állapotban van szegény, ahány foka van, annyi a kanyar benne, hullámzik, hogy az ember szeme belefárad... És a murádán levő lehajtható platform is hiányzott, mindkét oldalon, a helyükön fájintos léckerítés volt, Edmondo kezét dicséri, bár azt hiszem, egy székely kapu jobban mutatott volna. Na, amíg cibáltuk, meg lekötöttük a járót (mennyivel egyszerűbb a Lys Chrisen kezelni!), a matróz elmesélte, hogy a Vizcayán olyan ramaty időbe kerültek, hogy a víz a platformokat leszakította, és a járót, ami a csónakfedélzet magasságában volt rögzítve, lazán összetekerte.
Mire kész a járó, megjött az elektrikus a Dirks cégtõl, őt már jól ismerem, mindig ő javítja a cég hajóit. Hogy dolgozni tudjon, le kellett tenni (hajtani) az első árbocot, de ezt a két matróz megoldotta.
Ezután raktárnyitás, de Dariusz meghagyta Edmondónak, állandóan figyelje az esőt, és ha szükséges, akkor azonnal csukja a raktárt. A ghánai matróz ezt olyan komolyan vette, hogy húsz perc alatt háromszor csukott és nyitott.
Nekem átadás-átvétel.
Közben megjött az élelmiszer.
Hordjuk be...
Átadás-átvétel, mintegy tíz percig, mert megjött Németországból egy teherautó a fedélzeti és gépészeti anyagokkal.
Hordjuk be...
Átadás-átvétel helyett jött két pasi, és az eső.
- A radart jöttem megjavítani, mondja az egyik.
- A pörgettyûs tájolót jöttem karbantartani... - így a másik.
- A radar általában a hídon van - mondtam, mire a hollandus egyetértően bólogatott és vigyorgott - azt könnyen megtalálja, a tájolóhoz leviszem magát a pincébe... - s előrementem a kontroller térbe.
Na, most átadás-átvétel, húsz perc.
Egy kamion jött, élelmiszert hozott, meg italokat és cigarettát.
Hordjuk be...
Közben eső...
Átadás-átvétel... illetve nem, tovább nincs, mert megjött az ügynökség, hogy viszi a chiefet és Josét a reptérre.
Hordjuk ki a csomagokat.
És milyen jó, hogy mindenki kint van, mert megjött egy kamion a festékekkel.
Behordtuk.
Ezután olyan is történt, hogy megebédeltünk. És nem is akármit! Mert csirkepörkölt volt, ahogyan az a nagykönyvben le vagyon írva, szép piros, elégséges a szaft, nekem aztán el lehet hinni, hogy finom volt! Hozzá főtt burgonya, és currys karfiol, mert így népi az eledel Ukrajnában!
Ebéd után Edmondo elkezdte Dariuszt cseszegetni, hogy engedje ki a városba, bringával fél óra ki, fél vissza, pár óra, és jön be, öt előtt visszaér.
Hadd menjen.
Eső, raktárcsukás, de most én, aztán nyitás, és mire a felépítményhez értem volna, megint itt az eső, hát csukhatok. A rossz az volt az egészben, hogy a szél baromira megélénkült, így aztán elég kellemetlen volt. Mire az eső zuhogni kezdett, a melósok elhúzták a belüket azzal, hogy ma nem dolgoznak többet. Aranyos! Persze, mert ilyen ítéletidőben csak a kutyáknak és a tengerészeknek van kint a helyük!
Na, hogy ne panaszkodhassunk megjött a két mentőtutaj. Mire a hajóra varázsoltuk, olyan csuromvizes lettem, de olyan, hogy csuda!
Be a kabinba, mert meg kell szárítkoznom. Mire levettem, a cipőm Dariusz üvölt, hogy kellek.
Vajon miért? Mi lehet ilyen fontos? Fel a deckre. Kiderült, hogy a tutajok nem voltak biztonságban a fedélzeten (de abban voltak ráadásul teljesen és totálisan), hát a helyükre kell tenni, és rendesen lekötni. Egy ilyen tutaj baromi nehéz tud lenni, két ember kell a megemeléséhez, de akkor még nem lehet különösebben virgonckodni.
Hárman se, de akkor legalább úgy látszik.
Húsz perc alatt befejeztük az akciót.
A szélfelőli oldalon dolgoztunk, a szél csak 600 ezer km/h, és a havat vízszintesen hordta. Negyvenhét másodperc alatt mindenem csurom víz lett, ami száraz maradt előbb.
Fél ötre bezuhantam a kabinba azzal, hogy nem érdekel, mindenki szívjon gázt, én nem megyek ezzel a hajóval ma sehova, nem készítem el az utat se, én most bizony olyat teszek, amit ma még nem: ülni fogok tíz percet! Azért száraz ruhába öltöztem, lementem vacsorázni.
Vacsora közben mik ki nem derülnek!
Például, rájöttem, hogy a hollandok milyen derék népek! Ugyanis az ügynök felhívta a barbát, hogy szombatra nem tud melósokat szerezni. Hát ilyen rendesek ezek a hollandok!
Viszont vasárnap reggel hétkor kezdenek.
Hát milyen emberek ezek a hollandok? Na, mindegy, tudok aludni, holnap el tudom rendezni magam, kipihenve kelhetek vasárnap reggel, hát mégis szép az élet, gyerekek, csak néha rohadt fárasztó!

November 26. szombat, Moerdijk. Az ilyen napokat nagyon szeretem! Főleg az olyanok után, mint a tegnapi! Még akkor is, ha reggeli után (májkrémes kenyér bőven megszórva nyers hagymával és a tetején két tükörtojás) manővereztünk, száz métert előre shifteltünk. Utána a nap a miénk.
Így aztán szép komótosan berendezkedtem a kabinban. Minden kacatot kiszórtam az előző chief után, kitakarítottam, az összes cuccomnak helyet találtam.
Még a hó végi adminisztrációba is belekezdtem. Itt azért jóval több lesz, mint a Lys Chrisen volt. A hülyeség az, hogy ugyanaz a cég, és teljesen különböző a rendszer. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha az ISM szellemében alakították volna át az egészet.




ITT EGY ELMARADT VIDEO:


Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

 



Szolgálati közlemények:


Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
 
Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  


Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!


A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...

Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...



<< vissza a bloghoz

Sikeres regisztráció

A jelszavadat e-mailben kapod meg,
kérlek ellenőrizd a postaládádat!
Az e-mail címedet már korábban regisztráltuk!

Az új jelszavadat e-mailben kapod meg,
kérlek ellenőrizd a postaládádat!
Próbáld később

5 percen belül egy IP címről csak egy regisztrációt fogadunk el. Kérlek próbáld újra később!
Próbáld később

5 percen belül egy IP címről csak egy regisztrációt fogadunk el. Kérlek próbáld újra később!
Hibás ellenőrző kód

Hibás ellenőrző kódot adtál meg, az űrlap elküldése nem sikerült.
Üres e-mail cím...

Kérlek add meg az e-mail címedet,
és próbálkozz újra!
Hibás adatok

Kérlek add meg a helyes e-mail címet
és jelszót, majd próbálkozz újra!
Hibás e-mail cím

A megadott email címmel
nincs regisztrált felhasználónk.
Sikeres módosítás

A személyes adataidat sikeresen módosítottad,
az új adatokat elmentettük.
Hibás e-mail cím

A megadott e-mail cím már foglalt.
Kérlek adj meg egy másik e-mail címet!
Hibás e-mail cím

A megadott e-mail cím formátuma hibás,
kérlek javítsd ki!
Valamit elfelejtettél?

A regisztráció feltétele, hogy elolvasod és elfogadod
az ÁSZF-et és az Adatkezelési Tájékoztatót.

Fel↑