látogató számláló
fejléckép

Blog

MV ISARTAL 2 - 01

M/V ISARTAL


második behajózás 2005. november 24 - 2006. május 30 között.




November 23. szerda, még Budapest, de ezt el kell, hogy meséljem. Annyit kell tudni hozzá, hogy tegnap, 22-én elkezdett a nyelőcsövem fájni két helyen is.
Na, ez volt egy szép nap! Ugye, az indulás előtti nap, amit illenék a családdal együtt tölteni, kellemes nyugiban, ahogyan az szinte sose jön össze, ezért egyre erősebb a vágy bennem, bennünk.
Kilencre a Szent Imre kórház. A doktor úr hamar előkerült, mert szegény rohangál, mint pók a falon, nyilván van lelkiismerete, és ebben a csodálatos magyar egészségügyben akar tenni is valamit a betegekért. Nem kellett sokat várni, két folyamatban levő beteget "elintézett", aztán gyerünk le az endoszkópiára. A tortúra nem ismeretlen, kellemetlen lesz, de nem számít, mert kíváncsi voltam arra, amit látok majd a monitoron.
Nos, nekem nem tűnt fel semmi az öklendezések közepette, de az asszisztens hölgy és a doktor úr megegyeztek kettőben. Később kiderült, két fekély van a nyelőcsőben, egy fent, egy lent, hogy szimmetrikus legyen. Természetesen a rossz hír is meg tudja az embert nyugtatni, hiszen nem rosszabb, csak rossz. És ki lehet kezelni. Két pirulát kaptam, amit hat hónapon keresztül, egy zacskós undormányt két héten keresztül kell szednem.
- Majd a háziorvos felírja a féléves adagot - mondta a doki.
Na, igen, csak ő délután rendel, 16.00-20.00 között, és utána még be kell szerezni... Hát nem könnyű házi feladatot adott a doktor úr.
Encsike hazament, hogy megpróbáljon pihenni egy picit, mert borzalmas éjszakája volt szegénynek, alig aludt, talán ha két órát, én meg irány a bank, kell az euró az utazáshoz. Otthon elkezdtem csomagolni. Encsi valahogy magához tért, előkészítette a vacsorát, feltette a kacsaaprólék levest, és a kacsahúst be a sütőbe, utána nyomás az orvoshoz, felíratni a gyógyszereket. Miután megkapta a receptet, felhívott:
- Az van a recepten, hogy külföldre utazik, és a naplószám, ez így jó, ugye?
- Nem! Nem! - üvöltöttem a telefonba. - Írasd rá, hogy hat havi adag. Nem értem, ezt az egyszerű mondatot miért nem tudja az asszisztensnő megjegyezni, már kétszer jártam úgy, hogy a patikából visszaküldtek! Érthetetlen! Hiszen hivatalból tudnia kellene! Aztán amikor az asszony visszament, a családorvos kapásból mondta, hogy a nélkül nem adják ki.
Legközelebb a patikából hívott Encsi: - Az egyik gyógyszerből nincs meg a felírt mennyiség, azt mondják, csak nagy gyógyszertárban lehet ennyit kapni. Elmegyek a Vörösvári útra...
Na, hiszen, szegény... És már este hét óra volt!
Itthon majdnem sírva mesélte:
- A gyógyszerből 11 doboz 50 darabos kiszerelésűt írtak fel, így jön ki a napi háromszor egy szem hat hónapig. Erre a gyógyszertárban kiderült, hogy nincs ilyen, csak 30 darabos kiszerelésben. És a patikus nem vehette figyelembe azt, hogy fél éves adag, hanem csak 11 dobozzal adhatott ki, mert ennyi dobozt írtak fel. Így kétszázhúsz szemmel kevesebbet vehettem!
Most azon tûnődöm, hogy a patikus volt ennyire buta, mert nem érti meg, hogy nem lesz elég a gyógyszerem fél évig, vagy az egészségügyi rendeletek ennyire gonoszak, és ennyire bürokratikusak, embertelenek és idióták, mint a megalkotóik, ahol nem számít a beteg, nem számít a gyógyulás, hanem csak az üzlet, és a gyógyszergyárak érdekei.
Én azt hiszem, szegény gyógyszerész értette a helyzetet, de az egészségügyi barom rendeletek megkötik a kezét...

NAPLÓ AZ ISARTALRÓL



November 24. csütörtök. Budapest - Rotterdam. Hajnali kelés. Encsike szegény nagyon kimerült volt, így elég nehezen kelt fel. A taxi megjött a rendes időben, öt elõtt tíz perccel indultunk a Ferihegyre. Nehéz az indulás, nehéz az elválás, egyre nehezebb, és nincs mit tenni, még két rettentően hosszú év...
Normális utazás volt. A frankfurti repülőtér továbbra se tudta magát a szívembe lopni, ha a tranzitban vagy és inni akarsz, mondjuk egy ásványvizet, akkor meg is dögölhetsz. Vegyél kaviárt, Dior parfümöt, személyi elektronikát, de inni? Mit képzel a hülye utas? Fél óráig cirkáltam, aztán feladtam. Megkerestem az amszterdami gépet, s közben, mivel már nem a tranzitban voltam, ihattam, volt büfé, bár, kávézó, minden. Ettől eltekintve minden rendben volt egészen az amszterdami reptérig. Onnan már mindennek lehet mondani, de nem a megszokott kényelmes behajózás.

Máskor, ha jöttem, mindig vártak, illetve mit mondok: Rotterdamban sose úgy hajóztam be, hogy repülővel jöttem volna. Tehát nem ismerem a Schiphoolt, csak belülről. Nos, megtalálni a vasutat nem volt nehéz. A jegyet is meg tudtam könnyedén venni, megtudtam, honnan indul a vonat. Le a lépcsőn már cepekedni kellett a három dög nehéz csomagom, hát fent maradtam a vonat érkezéséig. Tudok egy trükköt Hollandiában. Ha azt mondják, hogy a vonat a 4-es peronról indul 12.40-kor, akkor ez szentírás. Így aztán 12.37-kor lebandukoltam, és mire elhelyezkedtem a vágány mellett, már ott is volt a vonat.

Rotterdam 13.20-kor következett be az életemben, a kalauz tájékoztatásának megfelelően. Taxit nem volt nehéz találni, hamar a Tengerész Hotelnél voltunk. A recepcionista kikérdezett, és mivel nem volt szoba a számomra foglalva, felhívta az ügynökséget.
- A hajó este kilenckor érkezik, adok szobát, de ha ebédelni akar, akkor siessen, mert csak kettőig van nyitva az étterem!
Siettem. Svédasztal rendszerű az ebéd. Leves volt, azzal semmi baj. Ezen kívül vaj volt és kenyér. Meg egy tányér saláta. Még három orosz is érkezett velem együtt, illetve pont előttem, azt a kevés sajtot és felvágottat mind a tányérjukra tolták, nekem nem maradt. Viszont én az acélfödőket mind megemeltem, és több üres tál után találtam egy rakat rántott sajtot. Mind kivettem, és kiröhögtem az oroszokat, amikor a nyomomba eredtek, és végignézték az üres tálakat a búrák alatt...
Ebéd után vissza a szobába. Szomorúan konstatáltam, hogy az ablak nyitva, a fűtőtest elzárva, ha nem kellett volna rohannom ebédelni, akkor megnyithattam volna... Így aztán levetkőztem, és bebújtam az ágyba. Hívott az asszony, beszéltünk, és mire befejeztük, alig volt erőm letenni a mobilt, belezuhantam a mély alvásba. Mire fél ötkor felébredtem az ébresztőre, már jó meleg volt. Zuhany, rövid séta a zuhogó esőben az első szupermarketig, mert nincs dezodorom, cipőkrémem, ezeket elfelejtettem, vettem két limonádét, vissza a hotelba. Útközben levideóztam egy színházi plakátot, miszerint a Csárdásfürstin van műsoron Emmerich Kálmántól.
Vissza a tengerészszállóba, és vacsora.
Az oroszok mellettem étkeztek. Hiába, no, teljesen más kultúra. A csontleveshez két pofára tömték magukba a kenyeret, de még véletlenül se törték volna. Pedig nem látszottak bumburnyákoknak, jól beszéltek angolul, hát csak tisztek lehettek (mivel idősebb fazonok voltak).
A vacsora "Captain's dinner" volt. Burgonyapüré, babfőzelék, sült szalonna, pörkölt, sült hagyma, nyers hagyma, frissen sült szalonnakockák citromos uborkamártással, mindez szépen elrendezve a tányéron. Finom volt, mindent bedörgöltem. A hozzávalók alapján ilyesféle kaja volt a rabszolgák eledele, amit a brazíliai Salvadorban ettem egy vendéglőben Sao Joaô-kor. Azt mondják, a rabszolgákat este etették főtt kajával, és akkor mindent egybeöntöttek, amit aznap főztek és megmaradt. Az étteremben persze nem moslékot tálaltak, de egy réteg babon volt a hús, arra került valami rizs, arra megint valami, szóval ma már rétegezve adták... Vacsora után pihenés a szobában, naplóírás, tévézés - a ZDF-en csodálatos karácsonyi koncert volt -, és vártam az ügynökséget. Húsz perccel kilenc után érkeztek meg, egy gépész egy másik hajóra, és a miénkre egy matróz. Ő is Jose, akárcsak az, aki a hajón van, és váltani fogja.

Ismerõs a hajón!

Eléggé elromlott az idő, mire a hajóhoz értünk.
A járónál senki, becipeltük a csomagokat, a chief a lépcsőnél várt. A háta mögött megjelent szélesen vigyorogva...
Na ki?
Ki találja ki?
Hát kérem Dariusz. Azt hittem félrenyeltem, és valahova máshova, egy más dimenzióba kerültem...
De nem. Ő volt az, teljes életnagyságában. Még mindig jobb, mint egy ismeretlen német. Mert ezzel a pasival ki lehet jönni, de egy német az egy speciális zsákbamacska: rossz, vagy rosszabb esetleg még rosszabb. Később lehet, hogy kiderül: alapjában véve normális a pasi, de kezdetben mindegyiknek fejlövése van és azt hiszik, hogy ők az űbermencsek, ebben nincs kecmec, nincs apelláta, az a különbség, az egyik elismeri, a másik csak sugallja... De hogy te csak másodosztályú EU állampolgár vagy, arra mindenképpen hamar rájössz!
Éjfélig átadtunk és átvettünk, utána elmentem aludni, hiszen holnap lesz még időnk délig.
Sajnos elég sokat forgolódtam az ágyban, a betegszobában aludtam egy elfuserált lengőágyon, puha matrac, keskeny, szóval minden, csak nem kényelmes. És többször felébredtem éjszaka is.




ITT EGY ELMARADT VIDEO:


Sunndalsöra




Ez egy elmaradt videó a második részből.

 



Szolgálati közlemények:


Ha asztali gépen vagy tableten olvasod a naplóm, akkor az oldalsávban találod az előző részek linkjét, ha mobilon, akkor görgess teljesen a lap aljára, ott vannak!
 
Megjelent a Hajós legendák, legendás hajósok első és második kötete, valamint a Szavak a hullámok hátán a Helma kiadónál! Az, hogy ez teljesen más kiadás mint a nyomtatott, azt a borítók is mutatják.

Hajós legendák, legendás hajósok ez az első kötet linkje. Ez nyomtatva már nem fog megjelenni, így ha érdekel, itt tudod megvenni!

Hajós legendák, legendás hajósok 2 a második kötet linkje. Ebből még van nyomtatott példány a Plimsoll Zrt. kiadásában.

Szavak a hullámok hátan ez az összegyűjtött tengerész, hajós, vitorlások szavainak gyűjteménye, ebből se lesz már nyomtatott kiadás, amit szintén a Plimsoll kft. szponzorált. Erről áprilisban egy tudományos konferencián fogok előadást tartani...

                  


Ez a kiadó (Helma.hu) csak e-könyvet és hangoskönyvet publikál, így egyelőre nagyon kicsi az átfedés a papír alapú könyvek és az e- és hangoskönyvek olvasótábora között! El kell menni a kiadó honlapjára, és ott ki lehet választani, hogyan akarod megvenni, természetesen majd féláron, mint a nyomtatott könyv lenne.

Ha érdekelnek a könyveim és tengerész sztorik, lépj be a Fészbuk csoportomba Nem hajósoknak is érdekes olvasmány. Bolti forgalomban egyik könyvem sem kapható!


A minap hallottam Bessenyő Pista bácsit, amint bemutatkozik: 
- Én vagyok Bessenyő ASMBAFMJ István, azaz Bessenyő A Seafalcon Mesél Blogot A Fészbukon Megosztani Javasló István...

Ez mindenkinek szól! Aki nem osztja meg, az úgy jár majd, mint az unokám!!! (Milyen érdekes, majd egy éve minden blogban megjelennek ezek a szövegek, és eddig senkit sem érdekelt, hogyan járt az unokám! ) 

Létrehoztam egy Fészbuk oldalt: A Seafalcon mesél. Kattints rá, menj az oldalra, és kedveld, és ezután itt (is) tudod követni a blogbejegyzéseimet. Ugyanis többször előfordul, hogy letiltanak egy csoportban, elvégre ezek a naplórészletek nem illenek tematikus csoportok profiljába. Hiába kérdezem meg, érdekli-e a csoportot, mindig vannak, akik kekeckednek...
Most is veszélyben van egy számomra kedves csoport...



<< vissza a bloghoz

Sikeres regisztráció

A jelszavadat e-mailben kapod meg,
kérlek ellenőrizd a postaládádat!
Az e-mail címedet már korábban regisztráltuk!

Az új jelszavadat e-mailben kapod meg,
kérlek ellenőrizd a postaládádat!
Próbáld később

5 percen belül egy IP címről csak egy regisztrációt fogadunk el. Kérlek próbáld újra később!
Próbáld később

5 percen belül egy IP címről csak egy regisztrációt fogadunk el. Kérlek próbáld újra később!
Hibás ellenőrző kód

Hibás ellenőrző kódot adtál meg, az űrlap elküldése nem sikerült.
Üres e-mail cím...

Kérlek add meg az e-mail címedet,
és próbálkozz újra!
Hibás adatok

Kérlek add meg a helyes e-mail címet
és jelszót, majd próbálkozz újra!
Hibás e-mail cím

A megadott email címmel
nincs regisztrált felhasználónk.
Sikeres módosítás

A személyes adataidat sikeresen módosítottad,
az új adatokat elmentettük.
Hibás e-mail cím

A megadott e-mail cím már foglalt.
Kérlek adj meg egy másik e-mail címet!
Hibás e-mail cím

A megadott e-mail cím formátuma hibás,
kérlek javítsd ki!
Valamit elfelejtettél?

A regisztráció feltétele, hogy elolvasod és elfogadod
az ÁSZF-et és az Adatkezelési Tájékoztatót.

Fel↑